A köny letölthető a fájloknál! facebookon

KINEK LEHET HASZNOS A WIM HOF-MÓDSZER?
Csak pár betegség:
-magas vérnyomás
-chron betegség
-viszér
-rheuma
-kialvatlanság
-cukor betegség
-idegi kimerültség stressz
-fáradság
-izületi gyulladás
-minden féle gyulladás
-Asztma
-Depresszio
-Rák
-Mostanra már tisztában vagy vele, hogy miből is áll a Wim Hof-módszer, és mit állapítottak meg róla a tudományos kutatások. A következő kérdés, hogy mindez kinek lehet hasznos? Már említettünk jó néhány betegséget, mint például a reumát, az elhízást és a Lyme-kórt. De megéri más betegségek esetében is kipróbálni a Wim Hof-módszert.�Mielőtt bemutatnánk számos betegséget, és példákat hoznánk olyanokra, akik elkezdték használni a légzőgyakorlatokat és a hideggel szembeni edzettséget, előbb el szeretnénk mondani, hogy miként tud segíteni a Wim Hof-módszer a teljesen egészséges embereknek.�Egészséges emberek�Senki sem szeretne hideg zuhanyt venni ahhoz, hogy egészséges maradjon. Amikor teljesen egészséges vagy, egyáltalán nem foglalkozol a betegségekkel – vagy akár annak lehetőségével, hogy te is megbetegedhetsz.
Azonban így is megvan az oka annak, hogy egészséges emberek hideg zuhanyt vesznek vagy odakint úsznak a hideg vízben. Az élmény megadja azt az érzést, hogy élsz. Valóban élsz. Különösen, ha olyan munkád van, ami miatt egész nap ülnöd kell. Még ha a munka maga jó is, nem feltétlenül fogsz izgatottan kipattanni reggel az ágyból, hogy indulj dolgozni. Egy hideg zuhany kiváló kezdetet jelentene a napodnak. Azt fogod érezni, hogy tele vagy energiával.�Sportolók�Sven Kramer, a gyorskorcsolyázás holland bajnoka a nehéz edzések után jeges fürdőt vesz, hogy felgyorsítsa a regenerációját. Egy kemény edzés vagy verseny után a sportolók izmai olyan anyagokat termelnek, mint például a tejsav, amelyek hosszú ideig megmaradnak a szervezetben. A sportolók a lehető leggyorsabban meg akarnak szabadulni a fölösleges tejsavtól, hogy késedelem nélkül hozzákezdhessenek az új, intenzív edzésnek. A megterhelő fizikai edzés ezenfelül mikroszkopikus sérüléseket okoz az izmokban is. Ha eleget pihensz, a sérülés begyógyul, és a test erősebbé válik. Ezt a folyamatot hívják szuperkompenzációnak. A hidroterápia – a jeges fürdőzés – felgyorsítja a testben a melléktermékek eltávolításának folyamatát. A véredények először összeszűkülnek, majd amikor kilépsz a jeges fürdőből, a keringés felgyorsul. A jeges fürdő, valamint a hideg és meleg vizet váltogató zuhanyzás hatásait vizsgáló tanulmányok azt találták, hogy a sportolók izmai kevésbé merevek másnap.�Bleakly és társai kiterjedt vizsgálatot folytattak a szakirodalomban a hideg vizes fürdőnek a test regenerációs képességére gyakorolt hatását illetően. Az 58 vizsgált tanulmányból csupán 17-et találtak elég jónak ahhoz, hogy részletesebben foglalkozzanak vele. Ezek összehasonlították a hideg vízben való fürdést a meleg vízben való fürdéssel, valamint a passzív regenerációval. Egy tanulmány a hideg vízben való fürdést az aktív regenerációval – futás kényelmes tempóban tizenöt percen keresztül – vetette össze. Az eredmények azt mutatták, hogy huszonnégy órával a fizikai aktivitást követően azok a sportolók, akik hideg fürdőt vettek, kevesebb izomfájdalmat tapasztaltak, mint azok, akik a passzív regenerációt választották.�Miután röviden bepillantottunk az egészséges emberek és a sportolók lehetőségeibe, meg fogjuk vizsgálni a Wim Hof-módszer hatását számos betegség és más egészségügyi probléma kapcsán. Ismételten szeretnénk hangsúlyozni, ezekkel az információkkal nem az a célunk, hogy az eddig kapott gyógykezelésed leállítására ösztönözzünk. Nem célunk továbbá megkérdőjelezni vagy bírálni a "hagyományos" orvosi kezeléseket. Mindössze arra bátorítunk, hogy tudj meg többet a légzésnek a testünk sok milliárd sejtjére gyakorolt hatása, valamint a lehetséges egészségügyi problémák vagy rendellenességek közti kapcsolatról.
Vérnyomás�A szív az artériákon keresztül pumpálja a vért a test különböző részeibe, ez pedig nyomást fejt ki a véredényekre. Ha ez a nyomás túl magas, az fokozza a kardiovaszkuláris betegségek kockázatát. Az orvosok két értéket mérnek a vérnyomás vizsgálatakor: a magasabb (szisztolés), valamint az alacsonyabb (diasztolés) értéket. A vérnyomást ezen két érték alapján adják meg: normál vérnyomás esetén a szisztolés érték 120 Hgmm (higanymilliméter), a diasztolés pedig 80 Hgmm.�A magas vérnyomásban szenvedők ritkán tapasztalnak bármiféle tünetet, azonban a véredényeket érő folyamatos nyomás a szervek és más struktúrák károsodását okozhatja, beleértve a szívizmokat, az artériákat, a szemet, a vesét és az agyat.�A szisztolés érték a változékonyabb, és különösképpen érzékeny a stresszre. A diasztolés nyomás fontos indikátora a kardiovaszkuláris betegség kockázatának. Ha a diasztolés nyomás 95 Hgmm fölött van, az orvosok már gyógykezelést írnak elő. Azt is javasolni fogják a páciensnek, hogy hagyja abba a dohányzást, táplálkozzon egészségesebben, fogyasszon kevesebb sót, fogyjon le, naponta legalább félórányi fizikai aktivitást végezzen, és sajátítson el stresszkezelési módszereket. Ha ezek az életmódbeli változások nem segítenek, a következő lépést a gyógyszerek jelentik.�Szégyenletesnek tartjuk, hogy az orvosok nem ajánlják azt az egyszerű módszert, hogy a beteg tegye ki magát a hideg hatásainak. Mint az a hideggel szembeni edzettségről szóló fejezetből kiderült, edzeni tudod a véredényeidet, ha kiteszed őket a hidegnek. A véredények hideg hatására összehúzódnak, így biztosítják a létfontosságú szervek vérellátását. Amikor pedig a test felmelegszik, ismét kitágulnak. Úgy tudod őket edzeni, ha a hideg segítségével szándékosan összehúzod, majd a hidegtől való eltávolodás révén újra kitágítod őket.�Ha magas a vérnyomásod, mindenképpen megéri kipróbálnod. Természetesen a hideg zuhannyal kezdd – ne ugorj egyből a jeges fürdőbe. Ez a módszer egyértelműen segített Jack Egberts mamájának (akiről szintén írtunk a hideggel szembeni edzettségről szóló fejezetben). Miután egy hónapig mindennap hideg zuhanyt vett, és konzultált az orvosával, teljesen elhagyhatta a gyógyszerek szedését.�Rák�Capelnek az előző fejezetben található, NF-kB-vel kapcsolatos ötlete miatt már beszéltünk ebben a könyvben a rákról. Finoman szólva kicsit érzékeny dolog a rákot említeni egy olyan könyvben, amelyben Wim Hof a hideggel szembeni edzettség és a légzőgyakorlatok fontosságát hangsúlyozza. Az egyik barátom szűkszavúan kérdezte meg tőlem: "Wim Hoffal közösen írsz könyvet? Ő az a fickó, aki azt állítja magáról, hogy pusztán a légzőgyakorlatok és a hideg zuhany segítségével képes meggyógyítani a rákot?"�Wim soha nem állította magáról, hogy képes lenne meggyógyítani a rákot. Soha nem mondott volna ilyet.�A barátom haja mégis égnek áll, amikor meghallja Wim Hof nevét. Elég gyakran találkozunk ilyen reakciókkal – olyanokkal, akik azt hiszik, hogy Wim hamis reményt ad az embereknek.�Wim Hof azt állítja, hogy ő nem kezeli a rákot. Azonban Wubbo Ockels, az első holland űrhajós és nukleáris fizikus veserákban szenvedett, és elkezdett Amszterdam csatornáinak jéghideg vizében úszkálni, miután egy hetet töltött Hoffal. Laureate René Gude holland filozófus (csontrák) szintén elkezdte magát edzeni Wim légzőgyakorlataival. Mark Bos újságírónak (prosztatarák) pedig van egy "hideg széke" a fészerében – egy fadézsa, amibe bármikor beleülhet, a víz pedig állandóan egyfokos benne.�Vajon ezek az emberek csupán elkeseredetten keresték a megoldást? Egy napi hírekkel foglalkozó, a nézettségi versenyt vezető holland tévéműsorban Ockels elmondta, hogy az amerikai orvosa maximum egy évet adott neki. Ockels azonban ezt nem fogadta el. Elmondta, hogy az elméje erejével akarta megerősíteni a testét. Az ősi embert próbálta meglelni magában, és elmondása szerint hálás volt a ráknak, amiért így sokkal többet tanulhatott, és olyan sok új emberrel ismerkedhetett meg. Ockels teljesen meg akart gyógyulni, de 2014. május 18-án elhunyt.�A halála előtti estén Arno Gelder, az országos napilap riportere kereste fel a kórházban. Így írt a találkozásról: "Kezet ráztunk, majd levette az oxigénmaszkot. »Helló, Wubbo«, mondtam. Képtelen voltam beszélni hozzá, Ockels azonban igen éber és boldog volt, hogy meglátogattam. »Szeretnék mondani valamit«, felelte. »Az olvasóidnak. Egy új valláson, egy új energián kell munkálkodnunk, amelynek a neve Emberiség! Ott van megírva a számítógépemben. Martin majd átküldi neked.«"�Gelder megkérdezte, hogy fél-e. "A haláltól? Nem, egyáltalán nem. Csodás, fantasztikus életem volt. De nagyon rossz lesz Joosnak és a gyerekeknek. Emiatt fáj igazán a szívem..."��Ockels az utolsó pillanatig küzdött. Bár a saját betegségét képtelen volt legyőzni, de erejével és energiájával az utolsó percig inspirált másokat.�Az újságíró és dokumentumfilmes Mark Bos is hasonló betegséggel küzd. Azt írta, azután talált rá Wim Hofra, hogy rákkal diagnosztizálták, és a küzdelme során igyekszik majd felhasználni a Wim Hof-módszerrel kapcsolatos ismereteit.�Bos 2012 szeptemberében tudta meg, hogy prosztatarákja van. A prosztatája súlyosan megnagyobbodott, és a rák átterjedt a szeméremcsontjába is. Azt mondták neki, hogy a rákja nem operálható. A diagnózist követően további vizsgálatok céljából ellátogatott a Radboud Egyetem Orvosi Központjába, ahol további rossz híreket kapott. A rák átterjedt a májára is, amit nem lehetett kezelni. A kellemetlen mellékhatások miatt Bos elutasította az injekciókat, de gyógyszereket szedett, és kutatni kezdett. Elkezdett vizsgálódni a saját betegségével kapcsolatban, mintha csak egy érdekes téma lenne a dokumentumfilmjéhez.�Elkezdett többet mozogni és egészségesebben étkezni. Ösztönösen érezte, hogy itt az ideje minden, véleménye szerint egészséges dolognak – amire nem volt ideje újságíróként. Mindenesetre tenni szeretett volna valamit magáért.�A neurolingvisztikus programozás (NLP) tanulmányozása során talált rá Deepak Chopra Kvantumgyógyítás című könyvére. Megismerkedett a pszichoterápiával, valamint Wim Hoffal is. Ez már a kutakodás logikus következménye volt.�Bos igyekszik a rákjára társként tekinteni – olyasvalakire, aki lehet, hogy örökké vele lesz. A végső célja azonban a gyógyulás. A hideggel szembeni edzettség és a légzőgyakorlatok fontos szerepet játszanak azon erőfeszítésében, hogy a lehető legpozitívabb és fizikálisán a lehető legfittebb legyen, egészséges életet éljen. A Wim Hoffal tartott első közös edzését követően rendkívül lelkes volt a hatásokat illetően. Sokkal több energiája volt, és a hangulata is napokig nagyon pozitív lett. Ezért úgy döntött, hogy tovább fog edzeni Wim Hoffal. Elment egy hétre Lengyelországba, hogy a hegyekben edződjön a hideghez, és naponta több mint egy órán keresztül végzett légzőgyakorlatokat. Az eredmények igen ígéretesek voltak. Egy vizsgálatot követően jó híreket kapott. Az orvosok meglepetésére nem volt semmi jele a ráknak a csontjaiban.�Most, hogy a rák már nem terjedt tovább, a doktorok azt állították, nyílt egy kis esély a gyógyulásra, ha eltávolítják a rákos daganatokat, a beavatkozást pedig egy héthetes sugárterápia követi majd. Bos először nem volt túl lelkes, de nem akarta az életét csak a hittel gyógyítók kezébe adni, és gyógykezelés nélkül meghalni. Ezért beleegyezett az operációba.�Nem jártak sikerrel. Az orvosok 41 daganatot távolítottak el, ebből 17 volt rákos. Azonban a prosztatájában lévő daganat túl nagy volt. A sugárterápiát vezető orvosok törölték a tervezett kezelést (35 alkalom 7 hét alatt), mivel úgy érezték, hogy nem lenne értelme. Bos megint ott volt, ahol korábban is. Teljesen fölöslegesen átesett egy súlyos műtéten. Teljesen kimerült és reményvesztetté vált. Vissza kellett szereznie a gyógyulásába vetett hitét – és pontosan így is tett.�Az operációját megelőzően Bos úgy döntött, hogy részt vesz a Kilimandzsárót megmászó expedícióban (lásd az elkötelezettségről szóló fejezetet). A csúcsra való feljutás vágya elképesztő ösztönzést jelentett ahhoz, hogy újra elkezdje használni a Wim Hof-módszert. Hozzákezdett az edzéshez, valamint az erőnléte feljavításához. 2013 decemberére ismét 19 kilométert tudott futni. De amikor úgy tűnt, hogy minden jól halad, Bosnak ismét meg kellett küzdenie egy visszaeséssel. A prosztataspecifikus antigénje (PSA), amely 52 volt az operációt megelőzően, kétszázra emelkedett a műtétet követően, a visszaesés idején pedig már háromszáz fölött járt. Ez felért egy katasztrófával. Bosnak sokkal lazábbra kellett vennie az edzését, és egy sérüléssel is meg kellett küzdenie. Mégis megmászta a Kilimandzsárót. Az elkötelezettség és a légzőgyakorlatok kombinációjának segítségével jutott fel a csúcsra.�Bos soha nem hitt benne, hogy a Wim Hof-módszer segítségével meggyógyulhat. Azonban azt vette észre, hogy minden nap több lesz tőle az energiája, ezért pozitívabban és aktívabban tudja élni az életét.�A körülményeket figyelembe véve remekül érzi magát. Fut, és mindennap végzi a légzőgyakorlatokat, gyakorolja a hideggel szembeni edzettséget. Ahelyett, hogy ágyban feküdne betegen a prosztatarák miatt, kihozza az életéből a maximumul. Új barátnője van, és sokat utazik. Dokumentumfilmet készített a betegségéről, a kutatásáról és a tapasztalatairól. A címe Retour Hemel, A Return Ticket to Heaven.�Tanácsol-e valamit a rákos betegeknek?�"Nem", feleli Bos. "A rákos betegeknek nem. A történetem jó példa arra, hogy miként tudsz te magad javítani az életkörülményeiden. Azonban javasolnék valamit a minket kezelő orvosoknak: ki kellene bújniuk a tankönyvekkel és előírásokkal teli köpenyükből, és egy kicsivel több érdeklődést kellene mutatniuk azzal kapcsolatban, hogy a saját útjukat járók miként tudnak valódi fejlődést elérni."�Gyulladás�Mint ahogy azt a tudománnyal kapcsolatos fejezetben már említettük, érdekes megfigyelni, hogy mi történik azokkal a betegségekkel, amelyekben fontos szerepet játszik a gyulladás. Pickkers felfedezte, hogy Wim Hof képes kontrollálni a saját gyulladásos fehérjéit. Ez vajon milyen jelentőséggel bír azok számára, akik gyulladáscsökkentőket szednek? Mint korábban már említettük, a Hof csoportjában megvizsgált emberek egészségesek voltak. Ezért nincsenek letesztelt információink a Wim Hof-módszer betegekre gyakorolt hatásáról. Nem tudjuk, hogy a gyulladáscsökkentőket szedők számára kedvező hatással járna-e. De az bizonyított tény, hogy az emberek képesek kontrollálni a saját gyulladásos fehérjéiket. Ezért ugyanez igaz lehet azokra is, akik gyógyszereket szednek a gyulladás féken tartására. Ezek a gyógyszerek nem mindig válnak be, és komoly mellékhatásaik lehetnek.�A gyulladáscsökkentőknek az alábbi négy fő típusa van:�• A kortikoszteroidok mellékvesekéreg-hormonok, amelyek stimulálják a gyulladáscsökkentő fehérjék termelését. A legismertebb kortikoszteroid aprednizon.�• Az antitestek egy meghatározott fehérjére hatnak, és gátolják a fehérjéhez kapcsolódó gyulladást. Az antitestekre jó példa az anti-TNF-α.�
�• A nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek (NSAID) csökkentik a gyulladás mértékét. Erre jó példa az aszpirin és az ibuprofen.�• A betegséglefolyást módosító reumaellenes szerek (DMARD) a gyulladás csökkentése révén csökkentik a szövetkárosodást. Erre jó példa a metotrexát.�Minél többet tudunk, annál gyorsabban növekszik a gyulladáshoz köthető betegségek és egészségügyi problémák száma. A betegségek közé tartozik a reuma, a Crohn-betegség, a magas vérnyomás, az elhízás, az álmatlanság, a 2-es típusú cukorbetegség, az Alzheimer-kór, a depresszió, a rák egyes típusai, valamint a krónikus fáradtság.�Ezen betegségek közül jó néhányat megvizsgálunk, valamint az ebben szenvedő pácienseket is.�Reuma�A reuma több mint száz különféle betegség gyűjtőneve. A legismertebbek a rheumatoid arthritis, az osteoarthritis, a fibromyalgia, a köszvény és a Bechterew-kór. Amikor az orvosok reumáról beszélnek, általában a rheumatoid arthritist értik ezalatt. A rheumatoid arthritis az ízületek gyulladása – a betegség oka ismeretlen.�Az Amerikai Reuma Szövetség az alábbi kritériumokat alkalmazza a rheumatoid arthritis diagnosztizálására (az alábbiak közül legalább öt tünetnek fenn kell állnia legalább hat hétig):�• Reggeli merevség.�• Fájdalom legalább egy ízület mozgatása során.�• A lágyszövet megvastagodása miatt legalább még egy másik ízület duzzanata.�• Legalább még egy másik ízület lágyszövetének duzzanata.�• Jellegzetes elváltozások az ízületet bélelő hártyában.�• Jellegzetes reumás csomók az izmon vagy ínon.�A reuma diagnosztizálását jellemzően gyógyszeres kezelés követi. Ritkán alkalmaznak légzőgyakorlatokat, mint ahogy a hideg hatásának sem teszik ki a beteget – ez igen szégyenletes dolog, mivel a hideggel szembeni edzettség hatékony kiegészítője lehet a hagyományos kezelésnek.�Kiváló példa erre Marianne Peper.�Marianne Peper�Deurne-i házában készítettem interjút Marianne Peperrel. Mielőtt hozzákezdtünk volna, meg akart mutatni nekem valamit. Kibontott egy kis műanyag zacskót, és tizenegy dobozkát tett ki belőle az asztalra. A dobozok az alábbi gyógyszereket tartalmazták:�• Omeprazol 40 mg�• Prednizolon 20 mg�• Levocetirizin 5 mg�• Naproxen 250 mg�• Plaquenil 200 mg�• Clonidin 0,025 mg�• Meloxicam�• Diclofenac�• Ventolin�• Paracetamol�• Seretide�Marianne mindegyiket szedte korábban. Emellett pedig háromhetente prednizoninjekciót is kapott még. 2013. október 17-én úgy döntött, hogy befejezi a gyógyszerei szedését. Furcsa ötlet volt, mivel Marianne-nak rheumatoid arthritise, fibromyalgiája, valamint számos allergiája volt, ráadásul fájt mindene. Olyan mérvű fájdalmai voltak, hogy még felöltözni is képtelen volt.�Mégis úgy döntött, hogy nem szedi tovább a gyógyszereit. Miért?�Elmondta, hogy az apja a prednizon szedésébe halt bele. Gyerekként gyakran elment a helyi focicsapat, az FC Twente meccseire, és együtt énekelték a csapat himnuszát, a "One Day We'll be Champions"-t. Mire az FC Twente megnyert a holland bajnokságot 2010-ben, az apja már halott volt. Korai távozása még mindig feldühíti Marianne-t. A gyógyszereiről nem arra asszociált, hogy egy nap majd jobban lesz, hanem az apja halálára. A gyógyszerek csupán mérsékelni tudták a tüneteket. Ezért is döntött úgy 2013-ban, hogy nem szedi őket tovább. Az ezt követő másfél hónap alatt megjárta a poklot. Altatókat szedett, különben képtelen lett volna elaludni. Fájdalom, fájdalom és még több fájdalom lett a része. Nehéz időszak volt ez a férjének is. Ő gondoskodott róla, öltöztette, de sokat segített a házimunkában, és végig a felesége mellett állt. A humora segített átvészelni ezeket a heteket, de attól még nagyon nehéz volt. Már az is fájdalmat okozott Marianne-nak, ha valaki hozzáért, ezért nem is tudtak együtt lenni.�Ekkor látta meg Wim Hofot a tévében. Ösztönösen érezte, hogy Wim segíthet neki. Hof azt állította, hogy sokkal nagyobb dolgokra vagyunk képesek, mint ahogy azt hinnénk magunkról. Marianne többet akart tudni, ezért Wim eljött hozzájuk, hogy elmagyarázza a légzőgyakorlatok lényegét.�Marianne elkezdte gyakorolni őket, és az első hetet követően sokkal jobban érezte magát. Elutazott Lengyelországba egy hétre. A légzőgyakorlatok mellett elkezdte hozzáedzeni magát az extrém hideghez is. Belelépett egy jéghideg (épphogy fagypont fölötti) folyó sodrásába, valamint rövidnadrágban felsétált egy hegy tetejére. A hét végére úgy érezte, teljesen újjászületett. Otthon speciális fürdőt készített a kertben, hogy tovább tudja gyakorolni a hideggel szembeni edzettséget.�Mindez túl szépnek hangzik ahhoz, hogy igaz legyen, de Marianne hangsúlyozza, hogy nagyon sok kemény munkára volt szükség az eredményekhez. Mindennap végzi a légzőgyakorlatokat, és legalább hetente kétszer jeges fürdőt vesz. Ha ezeket elmulasztja, a fájdalom azonnal visszatér. Ennek ellenére sokkal jobban érzi magát.�A reumatológusa azt tanácsolta, hogy szerezzen be egy infralámpát és szedjen gyógyszereket. Azonban Wim Hof megtanította a hideg előnyeire, és többé már nincs szüksége az orvosságokra. Nem hajlandó betegnek tekinteni magát, a férje pedig elégedett kacsintással ért egyet ezzel.�Crohn-betegség�Egy kivételes történetet kell elmesélnünk a Crohn-betegség kapcsán is. A Crohn-betegség a gyomor és a bélrendszer krónikus betegsége, amely Hollandiában nagyjából húszezer embert érint. Többnyire a vastag- vagy vékonybelet érinti. A gyulladás csökkenti az egyes tápanyagok felszívódását a vékonybélben, amely fogyáshoz és tápanyaghiányhoz vezet. Emellett fáradtságot is okoz, valamint különféle nem specifikus egészségügyi problémákat. A gyulladás a bélfal végleges károsodását is okozhatja, amely vérveszteséget eredményez.�A problémák nem korlátozódnak a belekre. A Crohn-betegségben szenvedőknek gyakran fájnak az ízületeik is, valamint bőrbetegségek is jellemzők rájuk. Néha a betegség kontrollálása érdekében el kell távolítani a bél egyes szakaszait.�Azonban bizonyíték van rá, hogy a Wim Hof-módszer képes sarokba szorítani a betegséget.�Mathijs Storm�Mathijs Stormnál 2008-ban állapították meg a Crohn-betegséget. Nagy megkönnyebbülés volt számára, hogy végre kapott egy diagnózist. Évek óta szenvedett már a fáradtságtól. Munka után legszívesebben csak összeesett volna a kanapén a kimerültségtől. Soha nem volt ereje a harcművészetek iránti szenvedélyének hódolni, mivel a szervezete túl gyenge volt. Miután felkereste a háziorvosát, valamint a kórház szakorvosát, megkapta a választ – azért olyan gyönge, mert Crohn-betegségben szenved.�Storm humorosan írja le a betegségét: "A bélfalam extrém jobboldali beállítottságú", mondja. "Megtámad minden idegent, ez pedig gyulladáshoz vezet." Gyógszereket írtak fel neki a gyulladás megakadályozására, azonban a legtöbb hatástalannak bizonyult. Csupán néhány kemény gyógyszer a TNF-α csoportból – biológiai ágensek – hozott egy kis enyhülést. Storm megtanult együtt élni a betegséggel. A magáénak érezte, hiszen magyarázattal szolgált a fáradtságára és a teljesítőképességének korlátaira is.�Azonban két évvel később elkezdett rágódni valamin. Lehet, hogy a szükségesnél jobban behatárolja a saját lehetőségeit? Persze, a Crohn-betegség az Crohn-betegség, de számtalan módon növelhetjük az energiaszintünket – még egy krónikus bélgyulladás mellett is. El kezdett könyveket olvasni a légzésről, az erőnlétről és a táplálkozásról. Nekifogott a meditációnak is. Az újabb ismeretek és információk utáni kutakodása során talált rá Wim Hof weboldalára, és megnézett róla pár videót is. Azonnal lelkessé vált a légzőgyakorlatok előnyeit illetően, de akkor még nem gondolta, hogy Hof módszere, a hideggel szembeni edzettség megfelelő lenne számára. Majd több mint egy évvel később a sógora elmesélte, hogy Wim csak egyszer eszik egy nap. Ez arra ösztönözte, hogy ismét felkeresse Wim weboldalát. Talán a belek krónikus gyulladását is enyhítené, ha kevesebbet enne. A honlapon Storm azt olvasta, hogy az orvosi kutatások eredményei óvatosan ugyan, de arra utalnak, hogy Wim a módszerével befolyásolni tudja az immunrendszerét.�Storm le volt nyűgözve.�Úgy döntött, elmegy Wim egyik workshopjára, és kipróbálja, vajon segíthet-e neki a Wim Hof-módszer. Storm a normál workshop helyett véletlenül az instruktorok programjára regisztrált. Azonban így is részt vett mindenben – a légzőgyakorlatokban, de beleült a jeges fürdőbe is. A hétvégét követően megkönnyebbült, teljesen feltöltődött energiával.�Visszanyerte az irányítást a teste fölött. Az egész hétvége alatt nem tekintett magára betegként. Hazatérve hozzálátott a gyakorlatokhoz, a hangulata pedig javulni kezdett. Esténként, munka után, már volt ideje és energiája, hogy a ház körül tevékenykedjen. Az energiaszintje továbbra is meredeken emelkedett, és még munkába is kerékpárral járt, erre korábban sosem volt képes.�Ezek az élmények arra inspirálták, hogy még többet tegyen. Storm folytatta az instruktori képzésen hallottak gyakorlását, és egyre nagyobb mértékben nyerte vissza az irányítást a teste fölött. Majd egy nap Wim Hof megkérdezte, hogy nem szeretné-e megmászni a Kilimandzsárót. "Hogy mit?", gondolta Storm. "Az nem egy 6000 méteres hegy Tanzániában?" Storm sokáig kételkedett abban, hogy ez a túra valóban jó ötlet lenne, de végül úgy döntött, hogy belevág. Az edzése során egyre nőtt a képességeibe vetett bizalma. Meztelen felsőtesttel kerékpározott a munkahelyére – még fagypont alatti hőmérsékletben is. Egy reggel megállították a rendőrök, és kérdőre vonták, hogy minden rendben, jól érzi-e magát. Amikor elmagyarázta nekik, hogy Wim Hoffal fogja megmászni a Kilimandzsárót, és a hideghez edzi magát, a rendőrök nevetve kívántak neki sok szerencsét. Hallottak már Wim Hofról a helyi hőstől, Henk van den Berghtől, aki szintén használta a Wim Hof-módszert, és azóta szinte semmi gondja nem volt a reumájával.�A Klimiandzsáró expedíciója kemény volt, de Storm feljutott a csúcsra, és szinte átjárta a megkönnyebbülés. Egy hónappal később meglepő híreket kapott a kórházból – nem találtak gyulladásra utaló jeleket a székletében. Storm meg volt győződve róla, hogy ez a légzőgyakorlatok, valamint a hideggel szembeni edzettség miatt következett be a változás.�Később Storm megtanulta, hogy továbbra is végeznie kell a gyakorlatokat. A sokkal magasabb energiaszint iránti lelkesedésében túlzásba vitte a dolgot. Keményebben kezdett dolgozni, és hozzálátott a háza felújításához. Sokkal több figyelmet szentelt a feleségének is, akinél már közeledett a szülés időpontja. Emiatt kevés ideje maradt a gyakorlatokra, és a gyulladás szintje ismét megnőtt. A Crohn-betegség visszatért. Amikor 2008-ban először diagnosztizálták, Storm boldog volt, mert amikor hivatalosan is Crohn-betegnek nyilvánították, legalább magyarázatot talált a problémájára. Most pedig azért volt boldog, mert már tudta, hogy mit kell tennie. Már tudta, miként küzdheti le a gyulladást: vissza kell térnie a "hofkodáshoz".�Az ezt követő időszakban ismét úgy érezte, hogy ő irányítja a testét – nem függött kizárólag az orvosoktól és a gyógyszerektől. Az orvosa pozitívan reagált a fejlődésre, és hangsúlyozta, hogy fontos fenntartani az egyensúlyt az élet különféle területei közt. A Wim Hof-módszer segít Stormnak fenntartani ezt az egyensúlyt, és erőt biztosít ahhoz, hogy ő irányíthassa az életét. Lehet, hogy Crohn-betegsége van, de Storm többé már nem beteg.�Depresszió�Jól ismert tény, hogy az autoimmun betegségben szenvedőket folyamatosan gyulladásos reakciók gyötrik, mivel az immunrendszer a test saját szöveteit támadja meg. Az 1980-as években Hemmo Drexhage immunológus valami igen figyelemreméltó dolgot vett észre. Az autoimmun betegségben szenvedőknél meglepően gyakoriak az olyan viselkedési zavarok, mint az autizmus és a skizofrénia.�Drexhage-nak úgy tűnt, hogy a folyamatos gyulladásos reakciók hatással lehetnek az agyra is. Kezdetben az elképzelése nem sok támogatást kapott a pszichiáterek részéről, de manapság már egyre komolyabban veszik ezt az elméletet.�Az NWT Magazine-ban megjelent érdekes cikkben Jop de Vrieze arról írt, hogy az elmúlt években a pszichiátriai rendellenességek – különösen a depresszió, az autizmus és a skizofrénia – egyre hangsúlyosabb összefüggést mutatnak az immunrendszer állapotával. Állítása szerint a rendellenességeket az agy normál működését megzavaró rejtett gyulladások okozzák. Erre utal, hogy a pszichiátriai betegek vérében és agyában magasabb a citokin – az immunrendszer jelzőmolekulái – koncentrációja.�Az immunrendszer eltérően működik az agyban, mint a test többi részében. Az agynak saját immunsejtjei vannak, amelyek microglia néven ismertek. Ezek olyankor aktiválódnak, amikor az agyat fenyegetés éri. Legalábbis azt feltételezik, hogy így működnek. Lehetséges, hogy a pszichiátriai rendellenességben – például depresszióban – szenvedők microglia sejtjei folyamatosan aktívak, ez pedig katasztrófális helyzetet idéz elő. A microgliák felelősek az agy fenyegetésekkel szembeni ellenállásáért, valamint kapcsolatot tartanak fenn a neuronok között is. Ha szükséges, megszakítják ezeket a kapcsolatokat, vagy újakat alakítanak ki, azonban nem képesek egyszerre mindenre. Ezért ha arra aktiválódnak, hogy reagáljanak egy fenyegetésre, akkor képtelenek ezzel párhuzamosan a neuronok közti kapcsolatot is fenn tartani. A hosszú távú, állandó készenlét hatására az agyban található kapcsolatok így kevésbé hatékonyan működnek.�A microglia sejteket felfoghatjuk egyfajta forgalomirányítókként, akik a forgalom egyenletességéért felelősek. Ha egy irányítót megtámad a darázs, és megpróbálja elüldözni, akkor ez idő alatt képtelen irányítani a forgalmat, amely kaotikussá válik. Ezért fontos az agyad számára, hogy a microglia sejtek ne próbáljanak meg folyamatosan a valós vagy képzelt fenyegetésekkel megküzdeni.�Hollandia hivatalosan is a világ egyik legboldogabb országának számít, ennek ellenére a lakosai közül majd egymillióan szednek antidepresszánsokat. Bár ezek segítenek megküzdeni a depresszióval, a szorongás és a kényszerbetegségek kezelésére is fel szokták írni őket. Ez a paradoxon inspirálta Trudy Dehue-t a De Depressie-epidemie (A depresszióvírus) című könyv megírására.�Könyvében Dehue a kétségeit fejezi ki a pirulák hatékonyságával kapcsolatban, és kritikusan tekint az 1980-as évek diadalittas hangulatára, amikor a Prozacot tartották a depresszió gyógyszerészeti megoldásának. Elvégre mit tudunk a depresszióról? Személyes élmények hatására alakul ki, amelyek kétségbeeséshez és apátiához vezetnek? Vagy esetleg önálló betegségről van szó, melyet a hormonjaink vagy a neurotranszmittereink megzavarása vált ki? Előidézhetik kellemetlen élmények is, de ez nem feltétlenül igaz minden esetre.�A következő években alaposabban meg kell vizsgálni, hogy a légzőgyakorlatok és a hideggel szembeni edzettség milyen mértékben képes enyhíteni a depressziót, vagy tud-e segíteni az embereknek a felépülésben. Wim Hof jelenleg számos pszichiáterrel együtt azt vizsgálja, hogy milyen módszer válhat be, vélhetően a gyógyszeres kezeléssel együtt használva.�Asztma�Ahogy a gyulladás magas szintje fontos szerepet tölt be a reuma, a Crohn-betegség, és talán a depresszió esetében is, épp úgy lényeges a gyulladt epithelium – a légutak felső rétegét képző sejtek – az asztma kapcsán.�Konstantin Buteyko, a légzésről szóló fejezetben már említett ukrán orvos és tudós kijelentette, hogy ha "nincs mély légzés, nincs asztma". Tudjuk, mi megy végbe a szervezetben egy asztmás roham során, de az orvosok még mindig sötétben tapogatóznak a tekintetben, hogy mitől lesznek asztmásak az emberek. A WHO (Egészségügyi Világszervezet) szerint 100-150 millió asztmás beteg él világszerte. Hollandiában körülbelül 430 ezer embert diagnosztizáltak hivatalosan asztmával. Az asztma kapcsán jelenleg főleg tüneti kezelés áll a betegek rendelkezésére. Az olyan gyógyszerek, mini a Ventolin, biztosítják, hogy az asztmás gyorsan levegőhöz jusson, azonban a gyógyszer nem kezeli magát a problémát.�Buteyko állítása szerint rálelt az asztma valódi kiváltó okára, amely a hiperventilációra adott krónikus – gyakran öntudatlan – reakció. Ha krónikus hiperventilációban szenvedsz, a fokozott légzés túl sok szén-dioxidot "szellőztet ki" a szervezetből (lásd a légzésről szóló fejezetben). A szén-dioxid fontos szerepet tölt be a test számtalan folyamatában, beleértve az oxigén felszívódását az izmokban és a szervekben.�Amikor valaki hosszú időn keresztül túl sokat lélegzik, a test elkezd ellenállni, és megpróbálja megakadályozni a további szén-dioxid-veszteséget azáltal, hogy nehezebbé teszi a kilégzést. Az egyik módja ennek az, ha megfeszíti a légutak körüli izmokat. Ez történik egy asztmás roham során. Buteyko úgy tekint az asztmára, mint a test egyfajta védelmi mechanizmusára, amelynek révén megpróbálja megakadályozni a szén-dioxid szintjének csökkenését.�Dick Kuiper, a Holland Buteyko Intézet alapítója írt erről egy könyvet Leven onder astma (Élet az asztmával) címen. A légzésszakértő Stans van der Poel szintén egyetért a megfelelő mennyiségű szén-dioxid fontosságát illetően.�Mi megy végbe a tüdőben az asztmás roham során?�Könyvében Kuiper elmagyarázza, hogy ilyenkor három dolog történik:�1. A légutak – a légzőrendszerünk ellátó és melléktermék-eltávolító csövei – begörcsölnek. A légutakat simaizomszövet veszi körül, ez mélyen lenyúlik a tüdőbe, folyamatosan friss levegővel látva el a tüdőhólyagocskákat. Egy asztmás roham során ez a simaizomszövet begörcsölhet. Ez bekövetkezhet a tüdő felső részében, de akár sokkal mélyebben is. Például a görcs a tüdőhólyagocskákhoz közel is jelentkezhet. A légutak ezt követően összehúzódnak, ezáltal még nehezebbé teszik a légzést.�2. Gyulladt epithelium. A légutakat vékony sejtréteg, az epithelium borítja. Az epithelium begyulladhat például a belélegzett kemikáliák hatására is. Az epithelium ilyenkor megduzzad, és nehezebbé teszi a légzést.�3. Fokozódó nyálkatermelés. Az epithelium nyálkát termelő sejtekből, valamint csillókból áll, ezek együttesen biztosítják, hogy a tüdő tiszta maradjon. A nyálka rabul ejti a légutak belső falán található szennyeződéseket és baktériumokat, a csillók pedig a torok irányába szállítják a nyálkát. Egy asztmás roham során az epithelium olyan sok extra nyálkát termelhet, hogy a csillók nehezen tudják mindet eltávolítani. Ez pedig szintén megnehezíti a légzést.�Az asztma esetében a legfőbb hangsúly a légutak gyulladásán van. Ezt figyelembe véve különösen érdekes Frits Muskiet, a klinikai kémia professzorának reakciója a Radboud Egyetem kísérlete kapcsán: "Jelenlegi életmódunknak köszönhetően folyamatosan alacsony fertőzöttségi szinten élünk. Azt is mondhatnánk, hogy krónikusan fertőzöttek vagyunk, de mivel a szint alacsony, így egyáltalán nem érezzük. Nem tűnik fel, de attól ez még táptalajul szolgálhat számos betegségnek. Wim Hof csoportja megmutatta, hogy el lehet nyomni a gyulladásos reakciót."�Ha egy asztmás roham során az egyik fő fizikai változást a légutak gyulladása jelenti, és tisztában vagyunk vele, hogy az asztmában szenvedőknek (akik hetente háromnál több alkalommal használnak gyorsan ható adrenerg béta-2-receptor-blokkolót a légutak kitágítására) gyulladáscsökkentő gyógyszereket ajánlanak, akkor a Wim Hof-módszer is segíthet ugyanilyen eredményt elérni, csak kevesebb mellékhatással. Konstantin Buteyko hangsúlyozza a felszínesebb légzés fontosságát, és állítása szerint az orrlégzés elegendő annak biztosítására, hogy ne lélegezzünk túlságosan mélyen.�Wim Hof légzési technikái, melyekre a mély belégzés és a lassú kilégzés jellemző, látszólag teljesen szembemennek ezzel. Azonban a gyakorlatokat követően a legtöbben nyugodtabban kezdenek lélegezni, a szén-dioxid-szintjük pedig visszatér a normál szintre. A nagy különbséget az jelenti, hogy a gyakorlatok során ellenőrzött a légzésed. Az asztmás betegeik túl mélyen lélegeznek, és képtelenek azt kontrollálni.�Ízületi gyulladás�2013 óta az arthritist (ízületi gyulladást) a gyulladással hozzák összefüggésbe. Az ízületi gyulladás progresszív betegség, amelynek során az ízületek közti porc fokozatosan leépül, fájdalmat és merevséget okozva ezáltal. Hollandiában körülbelül 1,2 millió ember szenved az ízületi gyulladás valamilyen formájától. A jelenlegi gyógykezelés csupán fájdalomcsillapítókból áll. Ha nagyon súlyos a helyzet, a betegek műtéti úton kaphatnak új ízületet. Hosszú ideig úgy hitték, hogy az ízületi gyulladás magának a porcnak a betegsége, amelyet az ízületek elhasználódása okoz. A megfigyelés összhangban volt azzal a ténnyel, hogy az ízületi gyulladás gyakran jelentkezik időseknél, valamint a túlsúlyos embereknél, akiknek a térdízületei gyorsabban elhasználódnak az extra súly miatt. Ez kézenfekvőnek tűnik, csakhogy a túlsúlyos embereknek gyakran a kezében jelentkezik ízületi gyulladás, és ez nem magyarázható a megnövekedett mechanikai terheléssel.�2013. június 18-án Lobke Gierman (1983) PhD-fokozatot szerzett a Gyulladás: kapcsolat a metabolikus szindróma és az osteoarthritis között? című disszertációjával. A kutatást követően Gierman az alábbi kijelentést tette: "Ma már teljesen másként tekintünk az ízületi gyulladásra. A túlsúly okozta enyhe gyulladásos reakció valószínűleg lényeges lehet, különösen a betegség kezdeti stádiumában."�2-es típusú cukorbetegség�A cukorbetegségnek két típusa létezik.�Az 1-es típusú cukorbetegség jellemzői:�• A test alig termel inzulint.�• A test immunrendszere tévedésből elpusztítja az inzulintermelő sejteket.�• A betegek naponta többször inzulinnal injekciózzák magukat vagy inzulinpumpát használnak.�• Az 1-es típusú cukorbetegséget korábban "fiatalkori cukorbetegségnek" nevezték.�• Tíz cukorbetegből egynek van 1-es típusú cukorbetegsége.�A 2-es típusú cukorbetegség jellemzői:�• A test rezisztens az inzulinra.�• A test többé nem reagál megfelelően az inzulinra (inzulinérzéketlenség).�• A túlsúly, a fizikai aktivitás hiánya, az életkor, valamint ha a családban már előfordult korábban il1TetszikHozzászólásElérhető